Ez a helyzet például a Grimm-testvérek klasszikus történetével, ami egyben Walt Disney első egész estés meséje is volt, a Hófehérke és a hét törpével. A mesebeli történet hősnője a való életben egy bárónő volt, Maria Sophia von Erthal, aki Lohr am Main város közelében élt egy kastélyban valamikor a 18. század közepén, és 1796-ban halt meg.

Maria Sophia von Erthal portéja
Szakértők véleménye szerint von Erthal kisasszony szolgált inspirációként a mesebeli Hófehérke, az erényes leányzó alakjához, aki hét, a bányában dolgozó törpével élt egy fedél alatt. A bárónő sírkövét a 70-es években pedig egy család a bambergi Diocesan Museumnak adományozta, aminek az igazgatója, Holger Kempken hisz abban, hogy valóban a bárónő ihlette a mesebeli királylány történetét.
„Sophia története a 19. század kezdetén igen ismert volt” – nyilatkozta Kempken a BBC News-nak. „A Grimm-testvérek olyan történetekből csináltak irodalmat, amiket a helyi lakosoktól hallottak.”

Norbert Jung egyházi tisztviselő a sírkővel
„Vannak jelek” – folytatta, „de biztosra mégse vehetjük azokat, vagyis azt, hogy Sophia szolgált mintaként Hófehérke alakjához. Manapság, amikor egy történelmi személyről készítünk filmet, abba fikció is keveredik. Így ebben az esetben is azt gondolom, hogy vannak történelmi alapok, ugyanakkor képzelt elemek is.”
Vizsgáljuk hát meg, hogy milyen hasonlóságok vannak Hófehérke és a bárónő, valamint környezetük között.
A Disney-féle 1937-es HófehérkeA tündérmese egy fiatal lányról szól, aki gonosz mostohája elől az erdőbe menekül, ahol aztán hét, bányában dolgozó törpe házába kerül, akik vigyáznak rá. Egy nap Hófehérke mély álomba merül egy mérgezett almától, amit álruhában a mostohaanyjától kap. Mivel azonban nem hal meg, a törpék üvegkoporsóba fektetik, ahol egy szép napon felfedezi őt egy mesebeli herceg, megcsókolja, a lány magához tér, és ahogy az lenni szokott, boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Illusztráció az 1910-es Hófehérke tündérmeséből
A valóságban Sophia édesapja másodszor is megnősült, a mostoha pedig borzalmasan bánt a lánnyal, a sajátjával pedig kivételezett. Lohr, a település üveg- és tükörkészítéséről volt híres, Sophia édesapjának pedig volt is egy ilyen gyára. A közelben pedig volt egy bánya, amit – csakúgy, mint a mesében – hét dombon áthaladva lehetett elérni. Ott gyerekek és törpék dolgoztak.
Ami pedig talán a leginkább bizonyítja a mese és a valóság közti kapcsolatot, az az, hogy Jacob és Wilhelm Grimm csupán 50 mérföldre éltek Lohr-tól, így könnyedén megeshetett, hogy hallottak Sophia életéről, amit aztán saját meséjükben dolgoztak fel.

Lohr am Main városa
Sajnos azonban, Hófehérkével ellentétben, Sophiának nem jutott boldog befejezés. Fiatalkorában megvakult, és bár 71 éves koráig élt, ami akkoriban ritkaságszámba ment, vénlányként halt meg egy kolostorban.
Soha nem került tehát közel ahhoz, hogy ráleljen a hercegére. Ennek ellenére volt sírköve, amit akkoriban csak nagyon kevés nő kapott, akit a helyi egyház kis területén temettek el. Amikor aztán 1971-ben a templomot lerombolták, hogy klinikát építhessenek a helyére, egy helyi család vigyázott a sírra, amit aztán a bambergi múzeumnak adományoztak.
Forrás: thevintagenews.com





